Nyári gondolatok

Nyomtatás E-mail
  
2016. július 09. szombat, 11:47

Tisztelt Honlaplátogató!

Lassan a végéhez közeledik a Labdarúgó Európa-bajnokság, amely sokunknak jelentett izgalmas délutánokat és estéket. Mondom ezt én, aki egyébként nem igazából lelkes rajongója a sportágnak, egyszer egy Forma-1 közvetítés után hazai mérkőzést adott a televízió, és már az első félidő elején elaludtam, annak ellenére, hogy szülővárosom csapata otthon próbálkozott ellenfelével. A curling nem tartozik a téli olimpiák legnépszerűbb sportágai közé, azokat mégis mindig izgalommal szoktam követni.

Ez a mostani EB azonban más volt, hiszen érdekeltek voltunk, hiszen az, ahogyan odakerültünk, az nem szokványos volt. És amit ott láttunk a csapattól, az valóban lenyűgöző volt, amiért csak gratulálni lehet.

Persze, voltak fanyalgók, meg olyanok is, akik persze ugyanezt megcsinálták volna, ha ők ülnek a kapitányi székben, meg ők készítették elő. Nem óhajtom ezt a kérdést elemezni, de a minőség felfogásnak – ahogyan bárhol máshol az életben – különböző olvasatai lehetnek.

A Tisztelt Olvasó sok olyan saját történetet tudna elmesélni, hogy az adott vállalkozásban a menedzsment már mindent kipróbált, de a cég szolgáltatásának minőségét sehogy sem sikerült emelni. Ekkor hoztak egy külső embert (vagy akár a vállalaton belül eddig mellőzött munkatárs került vezető pozícióba), és minden megváltozott, pozitív irányban. A minőségügyben is napra készeknek kell lennünk, megismerni a legújabb módszereket, és azokat hatékonyan alkalmazni az adott helyzetre. A belterjes és kisstílű provincializmussal szemben nyíljunk ki a világra.

Amikor a szintén Hazánk hírnevét Franciaországban öregbítő Kassai Viktor lefújta 120 perc után a döntetlenre végződő Németország-Olaszország negyeddöntő mérkőzést, biztossá vált, hogy két fontos „babona” közül egyik meg fog dőlni azon az estén. Az egyik: Egyenes kieséses szakaszban az olasz csapat mindig legyőzi a németeket. A másik: Tizenegyes-párbaj esetén szinte biztos a német csapat győzelme (mindössze a legelső alkalomkor veszítettek, az 1976-os EB döntőjében az Antonín Panenka nevével fémjelzett csehszlovák csapattal szemben). Már ez a tény nyilvánvalóvá tette, hogy az ilyen babonákkal valami igencsak hibádzik.

A különböző országok mérkőzései előtt a kommentátorok, a stúdióbeli „szakértők” (nem a meghívott műkedvelő drukkerekre gondoltunk), állandóan „statisztikákat” idéztek, lássunk ebből néhány alapesetet:

·         a két ország eddig 12-szer találkozott, ebből „A”ország nyert 7-szer, de tétmérkőzésen soha nem nyert (következtetés, most sem fog)

·         ha Müller gólt lő, akkor még soha nem kapott ki a válogatott (következtetés, ha nem lő, akkor kikapnak)

·         utoljára 1988-ban találkoztak, akkor „B” ország nyert (következtetés, akkor most is ő fog)

Szóval ilyen „statisztikákkal” szórakoztatták/szórakoztatják a tisztelt focikedvelő embereket. Ebben egyetlen, de igen nagy baj van! Ez nem statisztika, ez szimpla történeti felsorolás. Ez még hagyján, de a baj ott kezdődik, ha nem a „statisztikák” által „(bél)jósolt” eredmény jön be, az egyszerű, nem tudatlan, csak a statisztikát nem ismerő átlagember (akár PhD vagy DLA fokozattal is rendelkezhet) joggal jegyzi meg, persze, ennyit ér a statisztika. És hallom is a nagy történelmi idézeteket:

·         „A hazugságnak három fajtája van: hazugság, gyalázatos hazugság és statisztika” (Samuel Langhorn Clemens, alias Mark Twain)

·         „Csak annak a statisztikának hiszek, amit én hamisítottam” (Sir Winston Churchill)

és persze a sort lehetne tovább folytatni.

Az egyszerűség kedvéért lapozzunk bele egy statisztika tankönyvbe! Választásunk a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem (a jelenlegi Corvinus leánykori neve) Statisztika című, 1996-ban kiadott könyvébe (Hunyadi-Mundruczó-Vita, ISBN 963-503-089-4). A következő definíciót találjuk a 15. oldalon: „A statisztika a valóság tényeinek tömegét tömören, a számok nyelvén jellemezni, modellezni törekvő tudományos módszertan, illetve gyakorlati tevékenység”.

Elolvasva a meghatározást, fel lehetne tenni a kérdést, mi a baj a kommentátorok és szakértők „statisztikáival”? A valóság tényeit (eddigi mérkőzések) a számok nyelvén (eredmények) jellemzik, ebből egy modellt állítanak fel (ha ők győztek többször, most is ők fognak). Mondhatnánk azt is, hogy ez nem más, mint tudományos alapú gyakorlati tevékenység. De ne mondjuk!

A igazi statisztikában kicsit más a helyzet! Mit hasonlítunk össze mivel? Mert ugyebár az alma nem lehet pirosabb, mint amilyen magas a Bazilika! Ez nyilvánvaló! Meg az is, hogy a legendás 6:3 magyar csapata nem azonos a hollandiai 1:8 csapattal. Akkor miről beszélünk? Mit mivel hasonlítunk össze? A litert az amperrel!

A másik a modellezés kérdése. Mely dolgok függenek össze egymással? Csodálatos példákkal találkozhatunk Yule és Kendall „Bevezetés a statisztika elméletébe” című könyvében (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1964). Könyvük 324. oldalán szerepel kedvenc példánk a(z értelmetlen) korrelációról. 1924 és 37 között egyaránt felmérték az adott évben kiváltott rádióengedélyek számát (akkoriban ez még így működött) és a bejelentett elmebetegek számát. A korreláció döbbenetes R=0,998. Ez azt jelentené, hogy a rádió hülyít, vagy fordítva, csak a hülyék hallgatnak rádiót (hangsúlyozzuk, a vizsgált időszak 1924-1937).

Az összefüggés így persze nem igaz, de a dolognak van egy egyszerű magyarázata is, csak ahhoz egy kicsit gondolkodni kellene, hogyan lehetne feloldani ezt az ellentmondást. A megoldást  válasz e-mailben várjuk.

Foglaljuk össze, hogy miről beszéltünk eddig!

·         Adatok összegyűjtése: az első lépés a statisztika felé vezető úton

·         Azonos tulajdonságokkal – a leendő összehasonlításra fókuszálva – rendelkező adathalmazok (sokaságok) meghatározása

·         Értelmes, valóságalapú modellek felállítása

·         A modellből következtetések levonása

A fentiek alapján az EB „statisztikák” sajnos nem felelnek meg az alapkövetelményeknek, de annál nagyobb a kártékony hatásuk a valódi statisztika társadalmi megítélésére. Amit viszont feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy ezt nem tudatosan teszik a statisztikával operáló emberek, sőt, a legjobb jóindulattal szeretnék minél több adattal ellátni a nézőt. Könyörgöm! Nincs a stábban egyetlen ember sem, aki figyelmeztetné erre őket? Erre szoktuk mondani, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.

A statisztikák ismételgetése legföljebb annyi hatással lehet egy-egy mérkőzés kimenetelére, hogy a kedvezőtlenebb helyzetben levő csapat elkezd görcsölni, és negatívan befolyásolja a mutatott formát. Ez azonban nem az EB szintje, ez legfeljebb a 2014 ősze előtti magyar válogatott szintje lehetett. Mennyit stresszelték őket is szerencsétleneket Puskásékkal, Albertékkal, vagy akár a legutóbb, 30 évvel ezelőtt nagy tornán résztvevő csapattal. (Amely ugye, felejthetetlen emlékeket adott az idősebb generációnak, és amely csapatnak oszlopos tagja volt korunk leginkább mindentudó és magabiztos szakkommentátora.) A siker egyik receptje nyilvánvalóan az volt, hogy a játékosok fejéből kiverjék ezeket a baromságokat, és felejtsék el, hogy ők most xy dicső előd ellen játszanak. Nem múlt van, itt és most van. Aktuális ellenfél. Hozzáállás csillagos ötös.

Mi a magunk részéről hiszünk a statisztikában! Aki szereti a sci-fit, annak bizonyára kedvenc műve Asimov „Alapítvány” trilógiája. Alapja, hogy tudós (Hari Seldon) a pszichohistória megalkotója, a statisztika módszereivel képes évezredekkel előre megjósolni a Galaktikus Birodalom jövőjét. A múlt század 40-es éveinek végén írt mű tényleg a fantasztikum világába kalauzol bennünket, a 60-as években, amikor én olvastam, egy hihetetlen jövőképet (több ezeréves időhorizonton) vetített elénk.

Azonban ne feledjük, Nemo kapitány is csupán a képzelet szülötte volt 1870-ben, és alig 40 évvel később, az első világháborúban kiderült, hogy a tengeralattjáró nem csupán kitaláció, hanem a tengeri hadviselés egyik legfontosabb (bár eléggé kegyetlen) eszköze.

Visszatérve Hari Seldon-hoz! 2011-ben jött a hír, hogy az Egyesült Államokban egy olyan hírszerzési kutatási programot indítanak, amelyben a közlekedési kamerák, a televíziók és a közösségi média (például Twitter) digitális adatainak a felhasználásával jelentős társadalmi és politikai eseményeket jósoljanak meg, például zavargásokat, politikai felfordulásokat és háborúkat.

„A program során ötvöznék a matematikát, az informatikát és a közgazdaságtant a társadalomtudományokkal, a társadalmi és politikai előrejelzések egy olyan új területét létrehozva, amelyet sokan máris az Asimov által kitalált pszichohistóriához hasonlítanak.” (Forrás: http://www.origo.hu/tudomany/20111019-a-kozossegi-mediat-felhasznalva-josolna-meg-a-zenduleseket-es-a.html). „A fogyasztói magatartás és a járványok jóslására már most is alkalmaznak ilyen adatokon alapuló modelleket a kutatók.”

Az eddig elmondottak alapján úgy gondoljuk, hogy nem volna haszontalan, ha indítanánk egy kis statisztikai ismeretterjesztő sorozatot itt a honlapon, ami inkább a statisztika fontosságára hívná fel a figyelmet és nem a konkrét módszereket ismertetné sok-sok matematikával. Mivel mindig fontosnak tartottuk a múlt megismerését, ismertetnénk, hogyan jutottunk el idáig, és érdekes példákon keresztül mutatnánk be a fejlődést és az alkalmazást.

Ehhez persze szükség lenne arra is, hogy a Tisztelt Olvasó elmondja nekünk, mi érdekli, mi a problémája, és így tovább. Kérjük, írja meg, mi az, amit Ön a legjobban érdekli! Köszönjük segítségét! Természetesen folytatni szeretnénk az EB-vel kapcsolatos véleményünk kiterjesztését és publikálását is.

 Itt a nyár, a pihenés ideje. Kívánjuk, legyen kellemes a szabadsága!