Csípőspaprika-termesztés az erkélyen - második rész

Nyomtatás E-mail
  
2016. szeptember 17. szombat, 20:38

2016. szeptember 17-én érkezett el az idő arra, hogy az előző cikkben taglalt fűszerpaprika-termést leszüreteljük. Kivételesen szerencsésnek bizonyult a termelés szempontjából az időjárás, a szeptemberben már szokatlan 30 Celsius fok körüli hőmérsékletekkel. Ez a már kifejlett termések állapota szempontjából kevéssé volt meghatározó, azonban ahhoz hozzásegített, hogy időben a lehető legtovább teremjen a paprika-"ültetvényünk" az erkélyen.

 

Immáron az első érett termések leszüretelése után eljött az alkalom, hogy az értékelésünket is közzétegyük az elmúlt fél év tapasztalatai alapján: 

 Értelemszerűen azok a tanulságok lehetnek többségben, melyek negatívak, a következő évre változást igényelnek. Ennek oka alapvetően az, hogy túlnyomó részben az elvárásoknak megfelelően valósult meg a termesztés folyamata.

 

Az első tapasztalat a palántázáshoz használt edény. Mint korábban említésre került, kétféle edényt használtunk a palántázáshoz, lyukasztott yoghurtospoharat, illetve bögrét. Szintén említésre került, hogy két szakaszban történt a kiültetés. Míg az első kiültetett palánta sikeréről a korábbiakban írtunk, a második adag sajnos nem indult fejlődésnek a kiültetést követően. Fontos megjegyezni, hogy a sikeres adag minden palántája lyukas pohárból érkezett, az összes „bögrés” viszont a sikertelen adagba került. Ez természetesen nem jelent ok-okozati összefüggést, mindazonáltal az is tapasztalat, hogy a lyukkal rendelkező edényekben sokkal könnyebben szabályozható a nedvesség-háztartás.

Konklúzió: A következőkben kizárólag lyukas edényekbe vetünk magvakat palántának.

 

Második tapasztalat a vetés sűrűsége. A vetés folyamán „a mennyiség majd átcsap minőségbe” elvet követtük, azt feltételeztük, minél több magot ültetünk, annál több fog túlélni. Tapasztalatunk azonban az, hogy túlnyomó többsége kikelt a magoknak, a jövőben így nem lesz szükséges ekkora mennyiséget egy-egy pohárba vetni. Ennek következtében szükségtelenné válhat a kiültetést követő ritkítás is – ami valljuk meg, nem a fenntarthatóság irányába mutató tevékenység.

Konklúzió: Jövőre és ezt követően is kevesebb magot ültetünk egy pohárba, azokat is távolabbra egymástól, így nem zavarják egymást a növények.

 

Harmadik tapasztalat, hogy jobban oda kell figyelni már a kezdetektől fogva a szélre. A már említett június közepi vihar következtében (ahogy a képen is látható) a még lágy szárak meggörbültek, később már fásodva is ezt a formát követték. Nem mutatható ki, hogy ez negatívan befolyásolta volna a termésfejlődést, mindazonáltal a növény kezelése így nehézkesebbé vált.

Konklúzió: A jövőben már a kezdeti, lágy száras időszakban óvni szükséges a növényeket a széltől, így a megerősödést követően akár ellenállóbb is lehet a széllökésekkel szemben.

 

Negyedik tapasztalat a kikötözés. Idén júliusban lényegében a növény növekedése „követelte ki” a kikötözést, így a folyamat követő jellegű volt. Mivel tökéletes szélcsend illúzió, ezért a továbbiakban is szükséges kötözést alkalmazni, azonban szerencsésebb lehet, ha eleve megtervezzük, hová hagyjuk nőni a szárakat. Ez növénysűrűség, és kezelés szempontjából is javíthatja a termesztés körülményeit.

Konklúzió: A jövőben előre megtervezzük a növények növekedési „pályáját”, a pálcák kijelölésével. Az alkalmazott eszközök (hurkapálca, fonal) kielégítőnek bizonyultak.

 

Ötödik tapasztalat a táplálás. A kávézacc földhöz keverése hasznosnak bizonyult, szükséges lehet ezt azonban kiegészíteni a zöldségfejlődéshez szükséges nyomelemekkel. A calciumhiány megmutatkozott, pótolni volt szükséges. Az alkalmazott tápszerek is természetes anyagokból készültek, külön erre a célra árult szerek, alkalmazásuk veszélyt nem jelentett.

Konklúzió: A jövőben már a vetést követő időszaktól elkezdjük a tápszeres táplálást.

 

Az első szüretelés során 23 termés került betakarításra, ezek közül egy minőségügyi mintavételi eljárásnak lett alávetve (értsd: megkóstoltuk), így a korábban már leszüretelt négy termés után összességében 27 érett terméssel számolhatunk fél évvel az ültetés után. 

 

 

Az alábbiakban néhány kép látható a "teljes" termésről, illetve a szüretelés eredményéről.

 

 

 

Az utolsó "teljes" kép a "szüret" előtt. 

 

 

Az első termés. 

 

 Az első szüret eredménye: 23 termés (korábban négyet vágtunk le, az érettebbek közül), 2016. szeptember 17.

 

Frissítés: 2016. szeptember 24-én került sor a második átfogó szüretelésre, a már korábban érésnek indult termések leszedésére. Ekkor szintén 23 érett, piros termés lett leszüretelve. A paprikán további két pirosodásnak induló termés maradt, illetve több, már nyár végi virágból kifejlődő, zöld állapotban levő termés. Az ő érésükre egészen addig várunk, ameddig azt az időjárás lehetővé teszi. 

 

Az elkészült paprikafüzér az első két szüret 41 termésével: 

 

 

Kertészkedés a harmadik emeleten

Nyomtatás E-mail
  
2016. szeptember 10. szombat, 13:47

A hegyes csípőspaprika – mint az közismert – tipikusan magyar élelmiszer, konyhánk előszeretettel alkalmazza az ételek ízesítésére. Szerte az országban kaphatunk szárított paprikafüzéreket, amelyek – ízléstől függően – akár egy, vagy több évig is biztosíthatják ételeink pikáns aromáját. Egy ilyen nagy füzér megvásárlását követően született meg az elhatározás: Próbáljuk meg mi is, otthon. A balkonon való zöldségtermesztés mára divatossá vált, jelentős „szakirodalma” is van a világhálón. Miért ne sikerülne pont nekünk? – gondolhattuk. Ráadásul, komoly szakmai segítség is rendelkezésünkre állt, a 88 éves Nagymama személyében, aki aktív(abb) korában évtizedeken keresztül termesztett csípős fűszerpaprikát – melyet előszeretettel fogyaszt is. Az ő javaslatai, tanácsai nagyban hozzájárulhattak a későbbi sikerhez.

 

Immáron, a nyár utolsó hetére ráfordulva magunk is láthatjuk munkánk szó szerinti gyümölcseit, mindazonáltal komoly tapasztalatokkal is rendelkezünk – ha lehet egy fél év után ilyent mondani – paprikatermesztés terén. Jelen képes összefoglaló első része leírja, milyen folyamatok voltak szükségesek a termesztés során, milyen problémákkal találtuk szembe magunkat, miként tudtuk orvosolni őket. A második rész a tapasztalatokat gyűjti csokorba, áttekintjük, mit kellett volna másként csinálni, és miként tudjuk ezeket a tapasztalatokat a következő évre vonatkozóan beépíteni a termesztési folyamatba.

 

 

Az első munkafázis a maggyűjtés volt. Ez nem túl bonyolult, hiszen a tavaly vásárolt füzér paprikáinak fogyasztása folyamán tudtuk összegyűjteni. A magvak elültetésére a leginkább a kora tavaszi időszak (március eleje-közepe) javasolt. A magvak kivágott aljú yoghurtospoharakba, fadarabkáktól megtisztított általános virágföldbe kerültek. Némelyeket használaton kívüli bögrékbe helyeztünk, ezekkel való tapasztalatokról majd a második részben ejtünk szót. A magvakat egy nappal az ültetés előtt beáztattuk, hiszen ez segíti a csírázást. Március 17-én érkezett el a nagy nap, ekkor került 9 yoghurtospohárba, és két nagyobb bögrébe az elvetett magmennyiség. Mivel a csírázáshoz melegre van szükség, ezért a radiátor fölé, ablakpárkányra helyeztük az edényeket (a lyukasztott aljú pohárkák alá műanyag dobozokat tettünk – ez rendkívül hasznosnak bizonyult a folyadékháztartás egyensúlyban tartása során). Mivel az idén nem volt igazi tavasz, az egyedi fűtésű társasházban a fűtési szezon még májusban (vagy Floréal hónapban) is tartott.

Április első napjaiban jelentek meg az első csírák, ez teljesen normálisnak bizonyult. Végül mindegyik ültetőedényben rendben megjelentek a sziklevelekkel bíró vékonyka szárak, és ahogyan megállapítottuk, az elvetett nagy mennyiségű mag túlnyomó része ki is kelt, meglehetősen sűrű elhelyezkedést produkálva. Nagymama tanácsai alapján a földnek folyamatosan nedvesnek kellett lennie, nem szabad se kiszáradni hagyni, de túlöntözni se. Ezen egyensúly betartására folyamatosan törekedtünk.

 

Általános vélekedés szerint a palánták kiültetésével meg kell várni a fagyosszentek (Pongrác – május 12., Szervác – május 13. és Bonifác – május 14.) elteltét, ezért így tettünk mi is. Arról nem beszélve, hogy 2016-ban ez majdnem szó szerinti fagyot jelentett. A kiültetés fő napja május 29-e, vasárnap lett. A palánták jelentős részét ekkor ültettük ki egy 75x17 cm-es, 12 cm. mély balkonládába. A második, kisebb adagot három, kör alapterületű műanyag „cserép”edénybe ültettük ki, hat nappal később. Az öntözés módja a kiültetést követően sem változott.

Első képünk az első kiültetés után 13 nappal készült. Bár voltak figyelmeztetések, hogy eleinte a kiültetés után várható a növény részéről némi hanyatlás, azonban ez nem következett be.

 

 

 

Az ültetést követően két héttel a hajtások sűrűsége és nagy mennyisége miatt ritkításra volt szükség, ez a legkevésbé életképesnek tűnő hajtások áldozatát követelte. Ezt követően folyamatos öntözés mellett követhettük a növény növekedését. Június 23-a után megjelentek az első bimbók, majd kisvártatva az első virágok a növényen. A korai szakaszban (ahogy később is) a legkomolyabb kihívást a szél jelentette. Az első nagyobb, június 15-i vihar következményeit a mai napig viseli a növény.

 

 

 

                                                                                            

(június 25.)

 

 

Július első teljes hetében megjelentek az első termések is a paprikán, ezt a július 10-én készült fénykép szemlélteti.

 

 

 A termések megjelenésével párhuzamosan kezdett problémát jelenteni a növények mérete. Részben saját súlya, részben a júniusi nagy vihar következtében szükségessé vált a szárak kikötözése. Eleinte a veszélyeztetettnek tűntek, végül az összes szár kikötözésre került. Az alkalmazott eszköz az írószerboltokban kapható standard hurkapálca (mely a növekedés méréséhez is segédletet jelentett), illetve hagyományos fonal.

 

 

 

A balkonláda elhelyezésére alapvetően három hely szolgált. Főszabályként a balkon belső oldalán került elhelyezésre (erre voltak szükségesek a képen látható távtartók).

 

 

 

 

Erre azért volt szükség, mert korábbiakban muskátlival negatív tapasztalatokat szereztünk (az emeletről esetleg lezuhanó balkonláda az utcán közlekedők számára életveszélyes lehet). A balkonon való elhelyezés kiváló adottságnak bizonyult, hiszen a délutáni nap pontosan itt éri az egyébként nap és nedvesség igényes növényt. Szelesebb idő esetén az erkély belső falához közelebb került elhelyezésre. Az interneten fellelhető „szakirodalom” sok helyütt utal arra, hogy szélvédett hely szükséges a növénynek, még kötözés esetén is. Az erkély belső része erre alkalmasnak bizonyult, ráadásul a délutáni nap előnyeit itt is élvezi a növény. Viharos széllökések esetében (illetve, amikor senki sem tartózkodott otthon, biztonsági okokból) egy teljesen szélvédett sarokban került elhelyezésre. Itt közvetlen napsütés nem érte (ami hátrány), azonban egy szélvihar sem tudott benne károkat okozni.

 

Öntözésre a melegebb, napos napokon délelőtt (közvetlen napsütés előtt), illetve naplemente után került sor. Hűvösebb, illetve nyirkosabb napokon a virágföld állapotától függött az öntözés szükségessége.

A délutáni nap erejét az alábbi kép mutatja.

 

 

 

 Ez az egyik – idén szokatlan módon nem túl sok ilyen volt – hőhullámos napon készült. A látvány nem túl szívderítő, az esti locsolás után azonban visszanyerte korábbi formáját, a napsütés hatása viszont nyilvánvalóan pozitív lett.

 

Az eredeti tervek úgy szóltak, hogy „bio” módon fogunk termelni, nem avatkozunk a növény természetes fejlődésébe. Ez azt jelentette, hogy nem metszünk – bár bizonyos források ezt is javasolták – és nem alkalmazunk külön tápszert. (Kizárólag kávézaccot, melynek növekedést serkentő hatása közismert.) Augusztus elején azonban utóbbi tarthatatlanná vált, az egyik legnagyobb termés ugyanis betegség jeleit mutatta. Az internetes források ezt a fajta elváltozást a calcium hiányának tulajdonították, ezért végül is a táplálás mellett döntöttünk. A földbe kifejezetten a zöldségfélék táplálásara készült táprudakat helyeztünk, a calcium utánpótlását pedig összetört tojáshéj földbe keverésével végeztük el. A táplálás sikeresnek bizonyult, ezt követően nem jelentkezett újabb termésen betegség jele.

 

A termesztés jelen állapotában (szeptember 10.) sikeresnek tekinthető, a legkorábbi termések már kipirosodtak, későbbiek növekedési fázisban vannak, illetve folyamatos újabbak megjelenése is.